Nos, álmaim hercege közölte, hogy egyelőre neki senkire
sincsen szüksége, egyedül szeretne maradni, és hogy nem bennem van a hiba. Erre
most megint nem tudok mit mondani. Ez van, nem sürgethetem nyilván. Valójában
én is élvezem az egyedüllétet, nagyon sokszor rossz, mert azért csak jólesne
néha egy-egy ölelés, ….! De azért lássuk be, néha nem árt egyedül lenni,
helyretenni magunkban a gondolatokat, meg lezárni a múltat, így talán majd
jobban fogom értékelni legközelebb, ha párra lelek.
Bevallom elég sok kedves, aranyos pasi van a környezetembe,
akik szerintem még a csillagokat is lehoznák az égről, ha én kérném. Megmondom
őszintén, az elején még élveztem is, de rájöttem, hogy ez hatalmas nagy
felelősség, hiszen nem akarok senkit sem megbántani, nem akarok senkivel sem
játszani. Tehát a függetlenségemet egyetlen egy férfiért lennék hajlandó most
feladni! Lehet butaság, mert az is benne van a pakliban, hogy így fogok
elsétálni a nagy Ő mellett (mert igenis létezik). Úgy gondolom ez az időszak
jól elfog még húzódni, na de majd meglátjuk…..
Közben meg szomorú vagyok, mert egy szívemnek igen kedves
ember ismét elköltözik a közelemből. Úgy érzem egyszer mindenki itt fog hagyni:-(
Nagyon fog hiányozni!!!:-(