Mindig van remény

2011 augusztus 1. | Szerző: Szösz-mösz |

Mostanában semmi változás nem történt, nem találkoztam vele,
pedig már nagyon jó lenne, kicsit feltöltődnék az biztos! Sokat gondolkodtam
rajta, hogy van e értelme ennek a várakozásnak. Annyi energiát belefeccöltem
már, hogy adhatnám fel? Különben is szerintem a kapcsolatokra is igaz, hogy
amit kemény munka árán szerzünk meg, azt utána jobban tudjuk becsülni, nem? A könnyen
jött lehetőségek egyébként sem csigázzák fel a fantáziámat, annak kevésbé tudok
örülni is! Mostanában belátom igen ramaty a megérzésem, valami nem működik
rendesen, de mégis azt érzem, hogy ki kell tartanom, nem hiába várok ennyit! Na
de most megpróbálok csupa pozitív dologra gondolni, hiszen  „Olyan vagy ma, amilyenné a gondolataid tettek”. 🙂

Víz vagyok,
lassú víz,

S ki kőként áll utamba,

Lassan áttörök rajta.

Nem engedem soha,

Hogy átszabják a sorsom,

Lehet kemény gránit,

Vagy kőszirt, járhatatlan.

Utat lelek magamnak,

Esőcsepp alakban.

Minden vagyok egyben.

Gyengéd, vad, alattomos.

Nemhiába mondják azt,

Lassú víz, partot mos.