Mostanában semmi változás nem történt, nem találkoztam vele,
pedig már nagyon jó lenne, kicsit feltöltődnék az biztos! Sokat gondolkodtam
rajta, hogy van e értelme ennek a várakozásnak. Annyi energiát belefeccöltem
már, hogy adhatnám fel? Különben is szerintem a kapcsolatokra is igaz, hogy
amit kemény munka árán szerzünk meg, azt utána jobban tudjuk becsülni, nem? A könnyen
jött lehetőségek egyébként sem csigázzák fel a fantáziámat, annak kevésbé tudok
örülni is! Mostanában belátom igen ramaty a megérzésem, valami nem működik
rendesen, de mégis azt érzem, hogy ki kell tartanom, nem hiába várok ennyit! Na
de most megpróbálok csupa pozitív dologra gondolni, hiszen „Olyan vagy ma, amilyenné a gondolataid tettek”. 🙂
Víz vagyok,
lassú víz,
S ki kőként áll utamba,
Lassan áttörök rajta.
Nem engedem soha,
Hogy átszabják a sorsom,
Lehet kemény gránit,
Vagy kőszirt, járhatatlan.
Utat lelek magamnak,
Esőcsepp alakban.
Minden vagyok egyben.
Gyengéd, vad, alattomos.
Nemhiába mondják azt,
Lassú víz, partot mos.