A helyzet változatlan. Nem történt semmi. Még mindig se
munka, se társ.
Viszont, ma már kisütött a nap, és én sem bal lábbal ébredtem fel. Rájöttem, hogy hiába próbálom sürgetni azt, amit nem lehet. De
hát senkinek sem könnyű manapság nyugalomban, boldogságban élni. Inkább ezen
túl koncentrálok a jelenemre, azokra a dolgokra, amik vannak. Végre észrevettem
a sok kincset, amim mégis van. Egészséges vagyok, megtaláltam a belső békémet,
és önmagamat, valójában a problémák ellenére boldogabb vagyok, mint valaha, a
környezetem is észreveszi, hogy „sugárzok”! Azt mondják az előző szakításom
nagyon is jót tett nekem, és valóban! Amióta egyedül vagyok több baráti, segítő
kéz nyújt lelki támaszt, mint valaha, sok kedves, figyelmes, törődő ember vesz
körül. Tehát amikor elveszítettem valamit, nagyon sok jó dolgot kaptam cserébe.
Hiába nincs munkám, és szerelmem, de jól tudom ez a helyzet úgy is megváltozik
előbb vagy utóbb. De azt is tudom, ha görcsölök rajtuk, csak magamat készítem
ki, elhasználom az energiakészleteimet, és attól még nem változik semmi. Tehát
ezután örülni fogok annak ami van, hálát adok érte és igyekezni fogok
megbecsülni azokat.
A többi meg úgy is jön majd, ha jönnie kell !:-)