Türelem, rózsát terem….

2011 szeptember 6. | Szerző: Szösz-mösz |

Nos, az életben igenis vannak meglepetések, és a
várakozásaink, szenvedéseink gyümölcse előbb-utóbb, de beérik!Ott kezdődött az egész, hogy magam alatt voltam, annyira,
hogy meg is betegedtem, megint eltűnt a fény és csak a sötétséget láttam. Ez
eltartott pár napig is, amikor is ismét erőt vettem magamon. Végre megint a
megfelelő lábbal keltem fel, valahogy a nap is másképpen süthetett az nap.

Megcsörrent a telefon. Egy régi kedves, ismerős hang a
telefonból szólt hozzám. Megtiszteltetés volt, amikor is felhívott az előző
főnököm, hogy lehetőségem lenne visszamenni a régi munkahelyemre. Hihetetlen
érzés volt….. annyira boldog voltam, és elégedett. Mert végre visszaigazolást
nyert, hogy igen, akkor és ott valamit jól csináltam, és elégedettek voltak velem.
Nagyon jól esett a felkérés, még ha tudtam is, hogy többé oda nem mehetek
vissza. Tudtam, hogy az nem az én utam, rám már várnak máshol. Éreztem, hogy
eljött az én időm! Pontosan így történt a dolog, másnap megkaptam álmaim
munkáját. Nem vicc, valóban erről álmodtam már idejét sem tudom mióta!Pár napja meg életem szerelmével tölthettem el egy
csodálatos napot! Ez is óriási meglepi volt, hogy felkeresett ismét.
Varázslatos volt, bár csak az a nap sose múlt volna el. Habár most csend van,
de ezekért már érdemes volt élni.

Igazán furcsa az élet. Valóban meg kell várni amíg kicsit
elcsendesednek az érzelmek az ember lelkében, valóban az akarat és a türelem a
megoldás, és az, hogy ne görcsöljünk azokon a dolgokon, amiket el szeretnénk
érni. És amikor már nem várnánk, akkor történnek a csodák 🙂