megint csak egy állomás…

2014 május 19. | Szerző: Szösz-mösz |

A nagy változás óta eltelt már majdnem 3 hónap! Az elválás valóban olyan rossz volt, mint gondoltam volna, viszont izgatottan vártam mit is hoz a változás. Lehet ott rontottam el, hogy nem voltam túl bizakodó, hiszen amit most csinálok, azt valójában soha nem is akartam igazán, úgy mond kényszer megoldásként tekintettem rá! Visszatérve a régire…. kár volt ennyire komolyan venni a búcsúzást! Valójában senkinek nem hiányzok onnan, senki nem kérdezi meg, hogy hogy vagyok!? De hát igaza volt annak, aki azt mondta, hogy nem életre szóló barátságok köttetnek egy munkahelyen. Ez be is bizonyosodott. Viszont egy valaki gondol rám, az a volt főnököm. Rettentően jól esett, hogy a minap felhívott, és érdeklődött a hogy létem iránt. Szerintem ez manapság igen ritka 🙂 

Na de térjünk a jelenre… nehezen tudom elfogadni a helyzetet, hogy úgy mondván kicsit magamra maradtam egy új szituációban, amihez cseppet sem fűlik a fogam. Nem tudok beletörődni, egyszerűen nem jó a mostani munkahelyemen. Pedig mindenki elég kedves, befogadó, úgy mond nincs vele gond. Nem az a gond, hogy túl sokat dolgoznék, mert sokan irigyelnének ezért a munkáért (nem a pénzért), de nekem valahogy másra lenne szükségem! Utálom magamat azért, mert folyamatosan sajnáltatom magamat, de egyszerűen nem tudok pozitív lenni, nem látom a felhőktől a napot. Szeretném visszakapni önmagamat, aki meg látta mindennek a jó oldalát, értékelte azt, ami van. De lehet nem is kellene beletörődnöm a helyzetbe, hanem változtatni kellene rajta. Csak rá kellene jönnöm, hogy mi lenne a nekem való. Mert igazából a jelenlegi boldogságomhoz már csak az hiányzik, hogy kitaláljam mit is szeretnék csinálni, úgy talán könnyebb lenne mozdulni! Érzem, hogy mennem kell tovább!!!! A kérdés az, de hová???