Rossz szokások

2015 június 4. | Szerző: Szösz-mösz |

Nincs elég akaraterőm… azt hittem van, de rájöttem, hogy kevés, vagy csak nem akarom, hogy bizonyos dolgokhoz legyen.. Kezdjük a nassolásnál.. úgy eszem a csokit, mint ha muszáj lenne! Hányszor elszántam magam arra, hogy legalább ne egyek minden nap, ha meg eszem is, azt délelőtt tegyem. Áh nem, nekem este kell ennem mindent…a manó egye meg, akkor esik a legjobban. Egyébként ha nem látszana rajtam, kit érdekelne! Emlékszem, amikor még 10en éves voltam, bármit megehettem, azt hittem így is marad. Mennyit imádkoztam azért, hogy legalább fél dkg súly jöjjön fel rám – mindig is csúfoltak a soványságom miatt – de nem jött. A sok könyörgés után, amikor is már elfogadtam a helyzetemet akkor kezdődött el a változás, hirtelen és gyorsan, fel sem eszméltem kb 16kg plusz felszaladt! Azt még könnyen le is tudtam adni – fogalmam sincs hogy sikerült – akkor még fiatalabb volt a szervezetem és bizonyára rugalmasabb. Pedig én mindig nagyon szerettem a csokit. Régen a krumplit is csokival ettem, durva… azért ma már ilyet nem csinálok, mert így is nehezen felelek meg saját magamnak. A drágám nagyon cuki, amikor mondtam, hogy az üzeltben felpróbáltam egy olyan nagyságú nadrágot, amit ezelőtt hordtam és kicsinek bizonyult, arra is azt mondta, biztos más a számozása 🙂 kis drága!! Szóval nem hiszem el, hogy olyan nehéz mérsékelni magamat!!

A másik a dohányzás….na ettől undorítóbb dolog nem sok van, én is tudom. Nem tudnám megmondani hányszor próbáltam leszokni, volt hogy 2 évig nem is szívtam, rögtön egy kis változás, és ismét pöfékeltem. Utána nem nagyon volt megállás, legfeljebb csökkentettem az adagot. Majd ismét egy motíváció, akkor is bírtam pár hónapig…nem is emlékszem miért gyújtottam rá utána. Most odáig fajult a helyzet, hogy csak a munkahelyemen dohányzok, itthon titkolom. Állandóan azon aggódom, hogy meg ne lássanak, meg ne érezzék mások, nagyon fárasztó és stresszes. Egyáltalán nem érzem jól magamat tőle, nem is esik jól, és még éhes is vagyok tőle, nyilvánvalóan egészségtelen is, felnyomja a vérnyomásom,pulzusom, szédülök, drága, stb….. Szóval semmi nem szól mellette, tehát megállapítom, hogy mazoista vagyok. Ez vicces is lehetne, de a fele sem tréfa! Elhiszem, hogy függőség, betegség….. de ez hülyeség, aki akar meg akar tőle szabadulni az meg is tud, mindenféle rossz szokástól. Én is szeretnék, kérlek Istenem, ADD!!!

Sokszor a testépítőket veszem alapul. Ők érdekes módon megbírják állni, hogy ne zabáljanak, ne bűnözzenek, mert motíváltak, és van céljuk, hozzá akaraterejük, mert tudják, hogy ha esznek “csokit”, oda az egész erőfeszítés! Én is tisztában vagyok vele, hogy ha szénhidrátot eszem amikor már nem kellene, akkor nem fogok tudni lefogyni, és továbbra is bujkálásra, egészségtelen életre vagyok ítélve ha nem hagyom abba a dohányzást.  Folyamatosan szégyenlem magamat emiatt, csak hogyan tudnám valójában tudatosítani magamban?!!!

Remélem mire felkelek, elmúlik ez a szörnyűség, és boldog egészséges életet élhetek, káros szenvedélytől menteset!!! 🙂