Folyt. köv…..

2012 március 22. | Szerző: Szösz-mösz |

Na ismét itt. Pedig azért igen tartalmas hónapok állnak a hátam mögött. Idősebb is lettem megint egy évvel 🙂 Nem olyan könnyű feldolgozni, hogy ilyen gyorsan múlik az idő, és nem is olyan régen még az első csókról ábrándoztam, na jó, azért már kicsit homályosak az emlékek. Rájöttem, hogy szinte minden álom teljesül előbb vagy utóbb. Kiskoromban az iskolában volt egy számomra igen szimpatikus fiú. Sosem beszélgettünk, mindig csak elmentünk egymás mellett. De hát miről is tudtunk volna 12 évesen…………. lehet hozzá sem mertem volna szólni. A lényeg, hogy úgy alakult, hogy interneten elkezdtünk beszélgetni. Jó persze nem véletlenül. Egy barátnőm összefutott vele, így jött ő szóba aztán én meg felkerestem. Természetesen nem emlékezett rám, de találkoztunk. Igen jól megértettük egymást, sőt kölcsönös vonzalom is kialakult közöttünk, a bibi csak ott volt, hogy évek óta barátnője van. Ilyen az én szerencsém. Lényegében tartjuk a kapcsolatot azóta is, anélkül hogy valaha is az enyém lehetne, de legalább lehetőség volt rá, hogy megismerhettem. De tulajdonképpen bele is törődtem már, nem is kellene, még ha lehetne sem.

Közben olvastam, az előző bejegyzésemet is, amiben azt kértem, hogy bárcsak egyszer megbeszélhetném azt a bizonyos incidenst, ami kettőnk között történt a úgymond nagy Ő-vel még tavaly. Képzeljétek el, 6 hónap kellett hozzá, hogy végre valahára szóba kerüljön. És nem is interneten, hanem személyesen beszéltük meg. Azóta másabb a kapcsolatunk is, nem olyan feszélyezett egyikőnk sem. Őt is bántotta a dolog, hogy csak úgy szónélkül faképnél hagyott. Viszont mivel azért jól elvoltunk akkor is, gondoltunk egyet, hogy talán most is ellehetnénk. El is vagyunk….. 🙂
Úgy látszik a régi lezáratlan dolgok mindig visszaköszönnek. Pontot kell tenni minden ügy végére, ha akarod, ha nem!