Amikor már végre sínen van az életem… vagyis azt hittem! Megkaptam álmaim munkáját, álmaim férfiját, sikerült elkezdenem végre takarékoskodni is! Az öröm kb eddig tartott! El tudtam volna képzelni, hogy majd erről a helyről megyek “nyugdíjba”. Rendesek voltak a munkatársak, a fizetésre is azt mondtam, hogy ennyit még sosem kerestem (nem kell nagy összegre gondolni, de én a kicsivel többnek is tudtam örülni) Erre új rendszer, új törvények…… nehogy már jó legyen egy kicsit, nehogy véletlenül tudjak valamiféle önálló életet tervezni, áhhhh minek… csökkent a fizetés…. ebbe már lassacskán beletörődtem, ebből is le tudok csípni egy picikét, aha, de tegnap kiderült, hogy még ennyi sem fog járni! És akkor már ott tartunk, hogy idegbajt kapok! A kollégákról meg már ne is beszéljünk, hát csupa csalódás az egész! Borzasztó, hogy nem engedik élni az embert, vagyis keményen próbára teszik!! Néha ordítani tudnék…..
Na ezt csak azért írtam le, mert úgy éreztem, hogy ki kell adnom magamból valamilyen módon!
Viszont bízok így is a pozitív változásban, új lehetőségeket megragadva, hiszen aki nem mer, az nem nyer!! 🙂 Az egyik mumusomtól is megszabadultam (orvosi dolog), beletelt 3 hónapba, de erőt és bátorságot vettem, és lám, megoldódott, vége van! Nem is értem mire vártam ennyi időt 🙂 Na és mellettem áll a hőn áhított férfi, aki azóta is a mindenem!!!! 🙂
Néha fent,…..
2013 június 2. | Szerző: Szösz-mösz
Amikor már végre sínen van az életem… vagyis azt hittem! Megkaptam álmaim munkáját, álmaim férfiját, sikerült elkezdenem végre takarékoskodni is! Az öröm kb eddig tartott! El tudtam volna képzelni, hogy majd erről a helyről megyek “nyugdíjba”. Rendesek voltak a munkatársak, a fizetésre is azt mondtam, hogy ennyit még sosem kerestem (nem kell nagy összegre gondolni, de én a kicsivel többnek is tudtam örülni) Erre új rendszer, új törvények…… nehogy már jó legyen egy kicsit, nehogy véletlenül tudjak valamiféle önálló életet tervezni, áhhhh minek… csökkent a fizetés…. ebbe már lassacskán beletörődtem, ebből is le tudok csípni egy picikét, aha, de tegnap kiderült, hogy még ennyi sem fog járni! És akkor már ott tartunk, hogy idegbajt kapok! A kollégákról meg már ne is beszéljünk, hát csupa csalódás az egész! Borzasztó, hogy nem engedik élni az embert, vagyis keményen próbára teszik!! Néha ordítani tudnék…..
Na ezt csak azért írtam le, mert úgy éreztem, hogy ki kell adnom magamból valamilyen módon!
Viszont bízok így is a pozitív változásban, új lehetőségeket megragadva, hiszen aki nem mer, az nem nyer!! 🙂 Az egyik mumusomtól is megszabadultam (orvosi dolog), beletelt 3 hónapba, de erőt és bátorságot vettem, és lám, megoldódott, vége van! Nem is értem mire vártam ennyi időt 🙂 Na és mellettem áll a hőn áhított férfi, aki azóta is a mindenem!!!! 🙂
Az élet még is csak szép!!
🙂
Oldal ajánlása emailben
X