Ismét egy veszteség

2011 március 8. | Szerző: Szösz-mösz

Nos, álmaim hercege közölte, hogy egyelőre neki senkire
sincsen szüksége, egyedül szeretne maradni, és hogy nem bennem van a hiba. Erre
most megint nem tudok mit mondani. Ez van, nem sürgethetem nyilván. Valójában
én is élvezem az egyedüllétet, nagyon sokszor rossz, mert azért csak jólesne
néha egy-egy ölelés, ….! De azért lássuk be, néha nem árt egyedül lenni,
helyretenni magunkban a gondolatokat, meg lezárni a múltat, így talán majd
jobban fogom értékelni legközelebb, ha párra lelek.

Bevallom elég sok kedves, aranyos pasi van a környezetembe,
akik szerintem még a csillagokat is lehoznák az égről, ha én kérném. Megmondom
őszintén, az elején még élveztem is, de rájöttem, hogy ez hatalmas nagy
felelősség, hiszen nem akarok senkit sem megbántani, nem akarok senkivel sem
játszani. Tehát a függetlenségemet egyetlen egy férfiért lennék hajlandó most
feladni! Lehet butaság, mert az is benne van a pakliban, hogy így fogok
elsétálni a nagy Ő mellett (mert igenis létezik). Úgy gondolom ez az időszak
jól elfog még húzódni, na de majd meglátjuk…..

Közben meg szomorú vagyok, mert egy szívemnek igen kedves
ember ismét elköltözik a közelemből. Úgy érzem egyszer mindenki itt fog hagyni:-(
Nagyon fog hiányozni!!!:-(

25. szülinapom

2011 március 6. | Szerző: Szösz-mösz

Ma van a szülinapom.🙂
Ismét eltelt egy év. Ez az első születésnap, amit úgy kétkedve vártam,
fogadtam. Rám tört az az érzés, hogy én sem leszek már fiatalabb. Na most lehet
idősebbek megbotránkoznak, hogy milyen butaságokat beszélek itt, de tényleg
öregszek, és már nem leszek többé 24 éves. Emlékszem, nem is olyan ”régen” még
a bűvös 13-at vártam, biztos azért, mert sok olyan filmet láttam, amiben mindig
akkor történtek fantasztikus, különös dolgok a fiatalokkal. De ma már nem is
emlékszem, hogy történt e valami akkor. Biztos semmi. De azóta, ….. hm…. nagyon
sok minden🙂

 Sok kedves ismerős, és ismeretlen felköszöntött a mai nap,
na ezért már érdemes volt felkelni. Jóleső érzés ez, legalább gondoltak rám.🙂
Eszembe jutott rengeteg emlék, és rengetek személy, akik az eddigi életem részei
voltak, sajnos csak voltak. Olyan jó ilyenkor visszagondolni, kicsit
nosztalgiázni. Nagyon hiányoznak, és a jó érzések mellett a rosszak is
előjönnek ilyenkor, hiszen tudom, hogy már soha nem fognak visszatérni. De legalább mindig jó kedvem lesz, és mosolygok, ha rájuk gondolok:-)

Ezúton szeretném megköszönni mindazoknak,
akik közreműködtek az életemben, köszönöm nekik, hisz általuk lettem én – Én! 

Egy újabb nap…

2011 március 4. | Szerző: Szösz-mösz

Ma bal lábbal keltem fel. Az első gondolatom az volt, hogy
ismét egy újabb nap, ami minden bizonnyal ugyan olyan lesz, mint mostanában a
többi. Üres, unalmas, és csak ismét arra késztet, hogy gondolkozzak, persze
értelmetlen dolgokon, ami az embert csak lefelé húzza lelkileg. Egyszerűen nem
találom a helyemet, nem tudom mivel köthetném le magamat. Olyan kilátástalannak
tűnik megint minden, rossz kedvem van. Amikor nem jut eszembe semmi pozitív
utálom saját magamat is. Ráadásként ma olyan hírt hallottam, ami ismét csak
felbosszantott. Az a baj ezzel az állapotommal, hogy másokra is kihat a
környezetemben. Sokkal ingerültebb vagyok, még saját magamnak sem vagyok
szimpatikus. Most már tényleg történhetne valamiféle változás az életembe!Hm… talán majd holnap…

A nagy dilemma

2011 március 2. | Szerző: Szösz-mösz

Nos a párom elvesztésének
krízise után, a sok gyötrődést, kétségbeesést, és a felismerést követően, hogy
talán ennek így kellett alakulnia – hiszen véletlenek nincsenek – gondoltam nem
állhat meg az élet, hiszen milyen sok kedves, figyelemre méltó férfi van még
ezen a világon. Mindig is jellemző volt rám, hogy kiszemeltem magamnak egyetlen
egy személyt. Én olyan szerelem első látásra típus vagyok. Általában néha rövid
időn belül, volt hogy sokkal később, de valahogy az élet mindig úgy hozta, hogy
a szerelmem viszonzásra talált. 

Most ismét ott tartok, hogy
belépett egy személy az életembe, pont a tavalyi munkalehetőség kapcsán
ismertem meg. Azóta interneten tartom vele a kapcsolatot. Engem teljesen
elbűvölt az ő személye, a külseje, a viselkedése, ő maga, úgy ahogy van. A
kezdetben úgy tűnt, hogy ez a vonzalom kölcsönös, nem tudom miből gondoltam, de
amikor rám nézett, ahogy rám mosolygott olyan más volt. Órákon át szoktunk
kellemes beszélgetéseket folytatni, és ezzel adott egy kis reményt, hogy talán
nem vagyok számára közömbös. Tehát ő lett álmaim főszereplője. Én eddig
türelmesen vártam, hogy hátha jelét adja valaminek, vagy a szimpátiának, vagy
az érdektelenségnek, de tulajdonképpen nem tudom mi a helyzet. De vajon ki fog
e derülni valaha is, hogy ő hogyan tekint rám? Vajon megéri e várni? Mikor van
az a pont, amikor fel kell adni az álmunkat?

Első bejegyzésem

2011 március 1. | Szerző: Szösz-mösz

Én egy 24 éves
csajszi vagyok (na jó pár nap múlva betöltöm a 25-öt). A túl sok kényszerből
eltöltött semmittevős napokon az ember akarva, akaratlanul is elgondolkodik pár
dolgon, még olyanokon is aminek nem sok értelme van, főleg ha az illető, mint
én is halak csillagjegy alatt született. Ebből kifolyólag talán érzékenyebb,
álmodozóbb, kusza, zavaros fantáziájú ember vagyok.

Egy kis ideje
túlságosan egyhangú lett az életem. 1 évvel ezelőtt még minden mondhatni
csodásan működött. Volt munkám, kapcsolatom, valahogy minden klappolt, boldog
voltam, minden ment a maga útján. Majd nyáron megszűnt a munkám, de gondoltam
rövid időn belül talpra állok ismét. Hamarosan beköszöntött az életembe egy
számomra nagy lehetőség. Természetesen éltem is vele. Végre sínen volt az
életem, nagyszerű munkalehetőség volt kilátásban, meg kellett érte dolgozni
rendesen, de kitartásaimnak köszönhetően nem ismertem lehetetlent.

Aztán közeledett
az év vége. Egyszerre mindennek vége lett. Se munka, se párkapcsolat. Minden
összedőlt, elszálltak a remények, nagyon csalódott voltam. Akiről azt hittem
életem értelme elhagyott. A beígért munka is elmaradt. Semmi nem működött.
Elhagyott az optimizmusom is, pedig én régen mindig megpróbáltam a rosszak
mögött a jót is meglátni. Többnyire mindig sikerült, de akkor……Nyilván
valóan mindenkinek vannak ilyen pontok az életében, na de hát személyesen
megélni igen kellemetlen, főleg, hogy ez még nem történt meg velem.

Szóval így telt el az óta 3 hónap. Próbálom
helyrerázni az életemet, de még mindig se munka, se pasi. Ettől az állapottól
rosszabbat nem nagyon tudok elképzelni az én koromban. Egy dolog viszont
változott. Ismét reményekkel telve nézek a holnapok elé, ismét érzem magamban az
erőt!:-)