Lesz folytatása?
2011 július 23. | Szerző: Szösz-mösz
Rájöttem, hogy a „kapcsolatomnak” a kedves fiúval semmi
értelme nincsen, mert ő nagyon megszeretett. Szóval megmondtam neki, hogy mivel
nem vagyok szerelmes, vagyis nem érzem amit ilyenkor illene részemről, jobb ha
nem folytatjuk tovább a történetet. Nem akarom azt, hogy valaha is jöjjön
valaki, akibe beleszeretek majd, és őt elhagyjam a szerelem kedvéért! Mert tudom,
hogy ez történt volna……Nem igazán akarta elfogadni a tényt, mert utána is
folyamatosan keresett, jött. Kicsit elegem lett belőle, így megkérdeztem, hogy
miért nem érdekli, hogy én mit akarok?! Azóta más a helyzet, néha beszélünk és
ennyi! Én tényleg sajnálom őt, mert ő az aki tényleg mindent megtett volna
szerintem értem.
Na de hát ugyebár itt az a bizonyos fiú, álmaim netovábbja! A ritka
találkozásunkból gyakoribb lett, tegnap, vagyis ma reggelig együtt voltunk.
Ültünk egymás mellett a természet lágy ölén, amikor is órákkal később felém
hajolt és megcsókolt. Hát volt meglepetés, nem is gondoltam volna…… vagyis nem
is tudom, sejtettem én, de azért mégis váratlanul ért. Szóval az éjszaka minden
megtörtént, aminek meg kellett, nem bánnám, ha lenne folytatása. De remélem,
hogy ez nem a történet vége, hanem a kezdete.
a történet folytatódik….
2011 június 21. | Szerző: Szösz-mösz
Valahogy napról, napra minden
változik. Még az érzéseim is, látszik, hogy nem vagyok mostanában valami
stabil. A legutóbbi fiú, akiről írtam, hát nem jött össze. Sajnáltam nagyon, de
elfogadtam, hogy nem kellek neki. Közben megismertem egy másikat. Annyira
kedves, aranyos, törődő, odafigyelő, és hát másban is igen csak jó…. Szóval
ilyen jó, még sosem volt. Csak egy hiba van, nem érzem azt a tüzet,
szenvedélyt, amit kellene ahhoz, hogy komolyan vegyem a vele lévő kapcsolatot.
Mondtam is neki, hogy ez nekem nem megy, de kitartó, és azt mondja, hogy ő
akkor is megpróbálja elnyerni a szívemet. Na most mondjátok meg…… az igazsághoz
az is hozzátartozik, hogy akit annyira el akartam felejteni, azt nem tudom.
Amióta vele beszéltem már eltelt majdnem 2 hónap, és sem egy levél, semmi.
Aztán történt, hogy múlt hétvégén elmentem barátnőmmel szórakozni kicsit. Na és
ott volt ő, köszönt, de ennyi volt. Láttam, hogy egész este keresett a
szemével, de nem jött volna oda, meg semmi…. Majd később gondoltam, megnézem,
éppen merre van. Egy másik hölggyel ismerkedett éppen… de jó volt, legalább
láttam. Na és eltelt egy hét, és írt nekem. Majd másnap megkérdezte, hogy
ráérek e, nem e találkozunk, és találkoztunk is, ismét sétáltunk egy jó nagyot,
meg a fél éjszakát együtt töltöttük anélkül, hogy bármi történt volna köztünk.
Jó volt nagyon. Azt hittem hátha majd most valami lesz, hát nem lett. Tegnap
ismét beszéltünk, de semmi. Szeretném megtudni végre, hogy lehetséges e, hogy
valaha is lesz e közöttünk bármi más azon kívül hogy 3 havonta megejtünk egy
tartalmas beszélgetést személyesen. Az a baj, hogy én túlságosan is szeretném,
és annak a másik fiúnak nem tudok esélyt adni, amíg a saját fejemben össze nem
áll egy kép. Most itt van egy olyan pasi, aki még lehet a csillagot is lehozná
nekem az égről, viszont az érzéseim nem kölcsönösek, a másik oldalt, meg egy
számomra olyan vonzó személy, akitől egyszerűen nem tudok szabadulni. Én nem
akarok megbántani senkit sem. Lehet, meg kellene mondanom a másik fiúnak, hogy
bármennyire is szeretnék én is találkozni még vele, inkább ne találkozzunk, nem
akarok sebet ejteni rajta, nem érdemli meg. Jobbat érdemel nálam úgy érzem.
különös nap…
2011 május 7. | Szerző: Szösz-mösz
A tegnapi nap igen érdekesen alakult. Először is ott
kezdeném, hogy az Ex, aki azóta párszor már megpróbált ágyba vinni –
visszautasítottam folyamatosan -, úgy gondolta, hogy lehet hogy mégis meg
kellene próbálni együtt. Hát igen csak meglepődtem. Egy olyan ember, akinek
szikla szilárd elvei vannak, és ragaszkodik hozzá, és azt mondja, ami egyszer
nem működött, az már nem is fog, és hogy én nem becsültem meg őt, amikor
kellett volna, az most felajánl nekem egy újrakezdést. Nem hittem el, még azóta
is ezen töröm a fejemet. De határozottan kijelentettem, hogy én nem akarom újra
megpróbálni. Hiába imádtam, ő volt a mindenem, de úgy döntött 5 hónappal
ezelőtt, hogy nekem nincsen helyem az ő életében, így nekem már nem kell, nincs
szükségem rá! Olyan emberre van szükségem, aki így fog elfogadni amilyen
vagyok, és magában is meglátja a hibát, nem csak bennem. Ja de még azt is
hozzátette, hogy nem akarom megpróbálni helyrehozni?! Mármint én, és nem
közösen. Még ha azt mondta volna, hogy szeret és ragaszkodik hozzám, és én
kellek neki, és próbáljuk meg együtt megoldani a problémákat, hátha most
másképpen alakul majd minden, akkor azt mondom, hogy talán még egy beszélgetést
megért volna. De hát így…… Tehát elhatároztam, hogy nem, nem akarok ezen túl
vele lenni.
Közben már azt is eldöntöttem, hogy nem vágyakozok olyan
ember után, akiről biztosan tudom, hogy csak egy álom marad. Erőt vettem
magamon, és annyi elutasított férfi után, úgy gondoltam, esélyt adok egy új ismeretségnek.
Erre pont a tegnapi nap során került sor…… megérte!! Egy abszolút szimpatikus
fiúval hozott össze az élet, tényleg jól éreztem magamat vele. Amikor
megérintett, hát attól el tudtam volna olvadni. Beszéltem már arról a dologról,
hogy ha nincsen meg a szikra, akkor semmi esély egy kapcsolatra. Na itt még a
szikra is megvolt! Látszólag neki sem lenne ellenére a dolog, kíváncsi leszek
fog e keresni! Rajtam nem fog múlni, új életet akarok kezdeni!!!
gazdasági válság
2011 április 14. | Szerző: Szösz-mösz
A szerelmi életemnél már csak az anyagi helyzetem lehet
rosszabb, de az aztán magasan lekörözi. Egyre jobban idegesít ez a dolog,
lassan az ideg fog megenni, ettől a gazdasági posványtól. Most mondhatná bárki,
hogy örüljek neki, hogy dolgozok – közmunka program, mit számít, hogy eddigi
életemet az iskolapadban töltöttem- másnak ennyi sincsen. Ja persze, igen, csak
nem 4 órában a minimálbér feléért, valahogy nem boldogít a tudat. Ez aztán
komolyan át lett gondolva, gratulálok annak, aki úgy döntött, hogy bárki ennyi
pénzből akár saját magát is el tudja tartani. Na és eszembe se jusson családot
alapítani, pedig lassan már itt lenne az ideje, de hát most családostól
kerüljek az utcára? Jó vicc. Legfeljebb akkor lehet esélyem, ha egy gazdag
férfit választanék magam mellé…De hát nyilván nem ez a megoldás! Vajon hová
vezet ez???
Egy nyugtalan érzés…
2011 március 30. | Szerző: Szösz-mösz
Úgy tűnik álmaim hercegével lehetetlen egy ügy ez. Miért
kell beleszeretni egy olyan személybe, aki nem viszonozza az érzéseinket?
Teljesen tanácstalannak érzem magamat. Nem létezik valamiféle orvosság az ilyen
helyzetekben is, amit ha beveszünk elfelejtjük ezt a nyomasztó érzést a
szívünkbe, lelkünkbe?!. Vállalnám én a szenvedést, ha lenne miért, ha tudnám,
hogy megéri, és ez nem egy plátói érzés maradna.
Azt bírom, hogy mindeni azt kérdezi, hogy hát miért nincsen
senkim, meg igyekezzek, mert ketyeg az óra, és párosan szép az élet. Hm… hát
köszönöm szépen a jó tanácsokat, mintha én nem tudnám, meg mintha olyan
egyszerű lenne ez. Maga az egyedüllét nem is zavarna, sőt néha kifejezetten
élvezem, de emellett beleszeretni valakibe csak úgy viszonzatlanul, kész öngyilkosság.
Gondolkodtam már azon is, hogy színt vallok…. De lehet nem túl célravezető, és
hát a kudarctól is félek, na meg nyuszi is vagyok hozzá, bevallom.
Minden csak idő kérdése…
2011 március 27. | Szerző: Szösz-mösz
Mostanában érdekes dolgok történnek velem. Ugyebár itt volt
ez a kis kaland az Ex-szel. Gondoltam nem árt erről a dologról más véleményét
is meghallgatni. Egyöntetűen azt gondolták, hogy teljesen elment az eszem és
hogy nem vagyok normális, és ennek csak is sírás lehet a vége. Végül is nem
kizárt, hogy ez fog történni, de úgy gondolom, ha már megfőztem meg is kell
ennem, lesz ami lesz. Na meg hát visszafordítani úgy sem tudok semmit, tehát
már megtörtént, mindegy.
Akkor a másik dolog, még az irományaim elején meséltem egy
srácról, aki nagyon közel áll a szívemhez, álmaim szereplőjeként emlegettem.
Nos, ez a férfiú egy hete úgy eltűnt, mint a kámfor, nem is beszéltünk meg
semmi, egészen tegnapig. De ami a döbbenet, találkoztunk is. Na ezt sem
gondoltam volna, hogy ilyen megtörténhet, akart velem találkozni. Úgy látszik tényleg mindenhez csak idő kell és türelem. Nagyon
kellemes kis este volt, nem csalódtam benne, de hát az a baj, hogy most meg
hogy találkoztunk személyesen is beszéltünk sokat, így még biztosabb vagyok benne,
hogy nekem ő kell. Eddig az volt, hogy nem akart személyesen látni, egyre
ritkábban is beszéltünk, gondoltam, így nem is lesz nehéz elfelejteni, de a
tegnap este után….. Pedig semmi nem történt közöttünk. De szerintem nem is
kell, a nélkül is belehabarodtam. Megint bajban van a szívem 🙂
már megint…
2011 március 24. | Szerző: Szösz-mösz
Na egy újabb kis fejezet az Ex-szel. A fene vigye el, jó volt…
És hogy mi volt benne az érdekes? Attól féltem, hogy majd ha megtörténik, újra
fellángolnak az érzelmek, és majd kétségbe fogok esni, hogy szeretem, és nem
lehetek már vele. Hm… nem ez történt. Olyan volt mint egy egy éjszakás kaland,
csak nem egy vadidegennel, hanem akit már elég jól ismerek. Sosem voltam még
ilyen szituációban. De az biztos, hogy olyan ilyet ne csináljon, aki még a
múltat nem tudta lezárni, és kötődik a volt szerelméhez, mert egy ilyen akció
után tuti összeomlik.
Szóval nem egy rossz dolog egyedül lenni, de na…. Jöhetne már
az igazi is:-)
Hm…
2011 március 17. | Szerző: Szösz-mösz
Amikor reggel felkeltem, nem gondoltam volna, hogy ilyen
lesz a napom. Reményekkel telve indultam el otthonról, kicsit úgy éreztem, na
most talán változtathatok az életemen. Aztán csak rosszabbnál is rosszabb
hírekkel fogadtak. Nagyon elegem lett már mindenből. Mintha üldözne a
balszerencse.
Ez után követezett az, hogy találkoztam a volt kedvesemmel.
Éppen ráért, na meg nekem sem volt dolgom, jól is esett valakivel beszélgetni
akkor. Olyan sok időt együtt töltöttünk, hogy a végén még egy kis könnyed
kalandba is belebonyolódtam vele. Most nem azt mondom, hogy rossz volt, vagy
bármit is megbántam volna, de hát nem biztos, hogy ez normális dolog….. Áh
hihetetlen az egész. Nagyon furcsa volt, de valahogy érzelmi téren nem
bizonytalanított el, talán még örültem is, hogy végre egy kis kaland, ezekben a
szürke, unalmas, gyötrelmes napokban…..
Ilyen egy átlagos nap :p
Segítség!!!
2011 március 13. | Szerző: Szösz-mösz
A megfelelő társat úgy lehet megtalálni, hogy ismerkedsz sok emberrel, és ha szimpatizálsz egyikkel-másikkal találkoztok is, nem? De ez meg azzal jár, ha nem az elsőben találod meg amit kerestél, akkor el kell küldeni, szóval elkerülhetetlen hogy sérülést okozzunk másnak, ugye? Én ezt úgy utálom!! És ha több embernek is egymás után ki kell mondani az ítéletet, hogy sajnos “nem kellesz eléggé”? Na így meg már én is egy szörnyetegnek érzem magamat, mert nem akarok senkit sem megbántani, de hát ebből az következik. Óh a manóba, ez olyan rossz!! Most azért kíváncsi lennék mások véleményére, hogy ki mit tanácsol ilyen helyzetben!!!???
Mindig van remény
2011 augusztus 1. | Szerző: Szösz-mösz
Mostanában semmi változás nem történt, nem találkoztam vele,
pedig már nagyon jó lenne, kicsit feltöltődnék az biztos! Sokat gondolkodtam
rajta, hogy van e értelme ennek a várakozásnak. Annyi energiát belefeccöltem
már, hogy adhatnám fel? Különben is szerintem a kapcsolatokra is igaz, hogy
amit kemény munka árán szerzünk meg, azt utána jobban tudjuk becsülni, nem? A könnyen
jött lehetőségek egyébként sem csigázzák fel a fantáziámat, annak kevésbé tudok
örülni is! Mostanában belátom igen ramaty a megérzésem, valami nem működik
rendesen, de mégis azt érzem, hogy ki kell tartanom, nem hiába várok ennyit! Na
de most megpróbálok csupa pozitív dologra gondolni, hiszen „Olyan vagy ma, amilyenné a gondolataid tettek”. 🙂
Víz vagyok,
lassú víz,
S ki kőként áll utamba,
Lassan áttörök rajta.
Nem engedem soha,
Hogy átszabják a sorsom,
Lehet kemény gránit,
Vagy kőszirt, járhatatlan.
Utat lelek magamnak,
Esőcsepp alakban.
Minden vagyok egyben.
Gyengéd, vad, alattomos.
Nemhiába mondják azt,
Lassú víz, partot mos.
Oldal ajánlása emailben
X